Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Partnerséget ép ítünk Európai Unió

Lifelong learning – Egész életen át tartó tanulás

Fórum Információs Központ
Regionális Civil Központ Alapítvány

Lifelong learning – Egész életen át tartó tanulás

Az: egész életen át tartó – tanulás mára egész Európában egyetemes oktatáspolitikai és neveléstudományi paradigmává vált.  A lifelong learning európai oktatáspolitikai koncepciói – mai értelmezés szerint – két különböző, de egymást kiegészítő cél megvalósítására törekednek. Az élethosszig tartó tanulás egyrészt a személyiség fejlődését és kiteljesedését, másrészt társadalmi, politikai és gazdasági célok megvalósítását szolgálja.

Az egész életen át tartó tanulás fogalma a 70-es években jelent meg. De csak a 90-es évektől vált meghatározóvá az európai oktatáspolitikában. Annak ellenére, hogy az egész életen át tartó tanulás szemlélete vált a lisszaboni folyamat, majd a most érvénybe lépő Európa 2020 Stratégia képzést, oktatást érintő legfőbb eszméjével, pontos definícióval mégsem rendelkezünk. A párhuzamosan élő felfogások közül a  legnagyobb hatást az OECD által elfogadott megközelítés:

  „A tanulásnak ez a formája magában foglalja az egyéni és szociális fejlődés minden formáját és színhelyét – formálisan az iskolákban, a szakképzési, a felsőoktatási és a felnőttképzési intézményekben, illetve informálisan otthon, a munkahelyen és a közösségben. Ez a megközelítés rendszerszintű; a mindenki által szükségelt tudással és készségekkel kapcsolatos elvárásokra fókuszál, az életkorra való tekintet nélkül. Kiemeli annak szükségességét, hogy a gyermekeket már korai életkorban fel kell készíteni az egész életen át tartó tanulásra, és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy minden felnőtt (akár foglalkoztatott, akár nem), akinek szüksége van képzésre, megkapja a lehetőséget a tanuláshoz.”8

A koncepció magában foglalja:

  • a formális,
  • nem formális,
  • informális tanulást.

A lifelong learning az egyén teljes életére kiterjed, a lehető legátfogóbb fejlődését kívánja biztosítani a magánéletben, társadalmi és szakmai téren egyaránt. Megpróbálja a tanulást a maga totalitásában értelmezni, s ezért átfogja azt a szülői házban, az iskolában, a közösségben és a munkahelyen. Az élethosszig tartó tanulás nemcsak felkészülés az életre, hanem annak fontos része. A széles körű interpretáció magában foglalja az esélyegyenlőség, a nemzetköziség, az eredményesség és a képzettség minőségének gondolatvilágát is. Ez a globális szemlélet nagymértékben hozzájárult a koncepció pedagógiai paradigmává válásához.

A koncepció az élethosszig tartó tanulás három alapvető céljaként a

  • személyiségfejlődést,
  • a szociális összetartást
  • és a gazdasági növekedést jelöli meg.

E célokat az európai intézmények és stratégiák a következő elvek érvényesülése mellett tartják  elérhetőnek:

  • esélyegyenlőség,
  • átláthatóság,
  • átjárhatóság,
  • együttműködés,
  • rugalmasság,
  • eredményesség.

.

A legfontosabb európai lifelong learning-koncepciók hasonlóságai és különbségei

Mivel az egész életen át tartó tanulás koncepció nemzetközi politikai konszenzuskeresés eredménye, magán viseli annak harmóniára törekvő és elméleti jellegét. Nagy teret enged a különféle értelmezéseknek, különösen a célokat illetően. Ha ehhez még hozzávesszük a pedagógiai eszmék „általánosító” tulajdonságát, multifunkcionálisan bevethető paradigmát kapunk. Nem csoda hát, hogy az élethosszig tartó tanuláshoz számos különféle értelmezés tapad. Ennek skáláján az antropológiai megközelítéstől a humánerőforrások fejlesztésén át a társadalmi esélyegyenlőség érvényesítéséig sokféle interpretáció megtalálható.

A lifelong learning koncepciójának sokfélesége ellenére létezik egy központi magja, amely a különböző oktatáspolitikai elvek pedagógiai elemeiből tevődik össze. Ez a koncepciómag alkotja az élethosszig tartó tanulás pedagógiai paradigmáját. A közös koncepciómagot azonban különféleképpen interpretálják az azt kidolgozó szervezetek.

A paradigma közös pedagógiai elemei a következők:

– Célkitűzés: egy szebb jövő

Valamennyi nemzetközi lifelong learning-koncepció szebb jövőt hirdet minden ember számára. Önmeghatározást, egyéni fejlődést, szociális egyenlőséget ígér az élethosszig tartó tanulás megvalósulása esetén. Az intézményesített és nem intézményesített tanulás elképzelését az optimális munkapiac megvalósulásának képével köti össze.

– A tanulási folyamat középpontba helyezése

A lifelong learning-koncepció az emberi tanulás befejezésének lehetetlenségéből indul ki, amelyet egyrészt „az ember mint hiánylény” biológiai/eviolucionista elképzelésével, másrészt a 21. század társadalmi, politikai, gazdasági változásaira való reagálás szükségességével indokol. A tanulási folyamatot a maga sokszálú összetettségében mutatja be, amely magában foglalja a tudásszerzést, a képességek és készségek fejlesztését, a motivációt, az értékek és egyéb személyiségvonások kialakítását, fejlesztését, lehetőséget a tárgyi világgal való, valamint a szociális kapcsolatok kiépítésére, a kommunikációra és az együttműködésre, végül a tanulási képességet és a motiváció megszerzésének lehetőségét.

A koncepció módszertani magját az önállóan irányított tanulásszervezés alkotja. A tanulási folyamat középpontjában a tanuló személye áll, aki annak alanyaként saját tanulásának aktív irányítója és sikerességéért is maga felelős. Ez kívülről támogatható, például javaslatok és magyarázatok segítségével.

A támogatás történhet:

– indirekt módon,

a tanulási környezet megfelelő (tanulást elősegítő) kialakításával,

– direkt módon,

a szülők, a tanárok, a tovább- és a felnőttképzésben dolgozó pedagógusok segítsége által.

A koncepcióban a tanulási képesség a legfontosabb tanulási tartalomként jelenik meg. Ezt gyermek- és ifjúkorban lehet elsajátítani, de felnőttkorban is folyamatosan fejlesztendő.

A tanulási képesség alapelemei az ún. metakogníciók:

– a tanulás- és tudásmenedzselés kompetenciája,

– a tanulási stratégiák ismerete, tehát a tudás reflektív kezelésének és a tanulási folyamat tudatos irányításának képessége (pl. a tudás tárolási technikái és a memorizálás).

Talán még ennél is fontosabbak a tanulási folyamat szubjektív előfeltételei: a motiváció, az érdeklődés és az értékek dimenziója.

Az oktatási rendszer intézményeinek nyitottsága és összekapcsolása.

A fenti célok elérésében fontos szerepet játszik az oktatási intézmények nyitottságának és átjárhatóságának biztosítása. A tanulási tartalmak egyéni és önálló meghatározása, valamint elsajátítása újfajta hozzáállást követel az iskolában és a felnőttképzés intézményeiben is a megváltozott tanuláshoz. Az 1970-es években még az a kérdés állt a középpontban, mennyire használható a felnőttképzésben az iskolai didaktika. Manapság arról folynak a viták, miként tudja az iskola a felnőttképzés didaktikai és módszertani elveit hasznosítani.

Kulcsfogalmak:

– heterogén tanulói csoportok,

– ügyfél- és tanuló-központúság.

A felnőttképzés ráépítése az iskolai tanulásra, az oktatási intézmények közötti átjárhatóság biztosítása, valamint a hátrányos tanulási helyzetben lévőkkel való foglalkozás intenzív dialógust tesz szükségessé az iskola és a felnőttképzés között.

Valamennyi koncepció további fontos jellemzője, hogy a fizetett munkát a társadalmi participáció legfontosabb előfeltételének és egyben a személyiség fontos részének tekinti. „A legtöbb ember számára élete nagy része során a fizetett munka jelenti a függetlenség, az önbecsülés és a jólét alapját, ezért a fizetett munka kulcsfontosságú az emberek életminősége szempontjából.” (Európai Bizottság 2000, 4.)

Kulturális-politikai célú szervezetek

A politikai és kulturális célokat követő szervezetek a koncepció segítségével társadalmi változásokat akarnak elérni. Ilyenek például az UNESCO és az Európai Tanács. Előbbi a világbéke és a humanizmus céljait kívánja megvalósítani az oktatás, a kutatás és a kultúra területén nemzetközi együttműködés segítségével. E célkitűzésnek megfelelően az UNESCO az élethosszig tartó tanulás eszméjével társadalmi-politikai célokat köt össze, például a demokrácia és a humanizmus kialakítását és fejlesztését. Fontos cél még a személyiségfejlődés elősegítése, egy „új embertípus”, az „aktív polgár” megteremtése, valamint a tanuló társadalom víziójának valóra váltása. Az Európai Tanács szintén a demokráciát és az emberi jogok biztosítását tűzte ki célul. Ennek megfelelően az élethosszig tartó tanulás pedagógiai paradigmájával az esélyegyenlőséget, valamint az „egész-ség”-et, tehát a személyiség egészének fejlődését köti össze.

A Gazdasági célú szervezetek szervezetek argumentációjának középpontjában a munkaerőpiac áll, a szociális és kulturális célokat is ezzel kapcsolatban dolgozták ki. Így történt az Európai Unióban, amely a tagországok gazdasági együttműködése mellett azok szociális és kulturális közösségét is igyekszik megteremteni. A hangsúly a kontinens versenyképességének biztosításán van. Az élethosszig tartó tanulás ennek eszköze: a koncepcióhoz fűzött remények az egyének foglalkoztathatóságával, de az európai identitás kialakításával is összekapcsolódnak.

Az OECD elsősorban szintén gazdasági célokat követ, ezeket szociális aspektusokkal kiegészítve szeretné elérni. A lifelong learning koncepciója itt a minél szélesebb körű foglalkoztatottság megteremtésének révén az egyéni jólét növelésének is eszköze.

A bemutatott legfontosabb európai lifelong learning-koncepciókat két kritérium alapján csoportosíthatjuk:

(1) az adott szervezet a minimalista vagy a maximalista koncepcióváltozatot részesíti-e előnyben,

(2) a demokráciára nevelés vagy a humánerőforrás-fejlesztés eszközeként mutatja-e be az élethosszig tartó tanulást

(1)Az élethosszig tartó tanulásnak mint oktatáspolitikai koncepciónak tehát létezik egy maximalista és egy minimalista dimenziója. A maximalista variáció szerint az élethosszig tartó tanulás antropológiai szükségszerűség és egyben a tanuló társadalom legfontosabb feladata. Ez az interpretáció az 1960-as években alakult ki az oktatási világválságra adott válaszként. A hangsúlyt „az átfogó értékekre” helyezi, amelyek alapján az élethosszig tartó tanulás mint eszme a köznevelés iránti felelősséget a társadalomra ruházza.

A lifelong learning koncepciójának minimális értelmezése az oktatási intézmények keretein belül folyó tanulásra koncentrál, és azon belül is a felnőttképzésre helyezi a hangsúlyt. A középpontban az oktatási rendszer felépítésének és intézményeinek megfigyelése és fejlesztése áll, például a koordináció, a didaktika és a módszertani aspektusok.

(2)A lifelong learning koncepciója ma elsősorban gazdasági, illetve társadalmi-politikai célokat hivatott megvalósítani.

A koncepcióhoz kapcsolódó két legfontosabb célkitűzés:

– a demokráciára nevelés és

– az emberi erőforrások, azaz a humántőke fejlesztése.

Európában a tanulás eszméje kezdetektől fogva erősen összekapcsolódott a demokráciára nevelés ideájával. A tanulás, mint fogalma magában foglalta a szabadságot, nemcsak filozófiai és antropológiai síkon, hanem társadalmi szempontból is. Ez az értelmezés a 20. században érte el a tetőpontját, amikor a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása az oktatás által világszerte elismert politikai célkitűzéssé vált.

Jóllehet az elmélet és a gyakorlat között nyilvánvalóan szakadék tátong, ez a célkitűzés a 21. századra sem vesztett jelentőségéből.

„Az egész életen át tartó tanulás immár nem csupán az oktatás és a képzés egyik aspektusa; ennek kell irányító elvvé válnia az ellátás és a részvétel terén a tanulási helyzetek teljes kontinuumában. Az elkövetkezendő évtizedben ezt az elképzelést (víziót) kell a gyakorlatban megvalósítani. Európa minden lakójának – kivétel nélkül – biztosítani kell az esélyegyenlőséget, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és Európa jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek.” (Európai Bizottság 2001, 2.)

A 20. század végén, a korábbi évtizedek társadalmi-gazdasági változásainak következtében egyre inkább előtérbe kerültek az élethosszig tartó tanulást humánerőforrás-fejlesztésként középpontba állító értelmezések. Ezek a demokráciára való nevelés eszméjével szemben az egyén alkalmazkodását emelik ki a különféle társadalmi, gazdasági és politikai változásokhoz. Az élethosszig tartó tanulás szükségességét a gazdasági-technikai fejlődéssel és a munkaerőpiac megváltozott igényeivel magyarázzák.

Az élethosszig tartó tanulás eszméjét az OECD 1973-ban kiadott Recurrent Education – A Strategy for Lifelong Learning elnevezésű koncepciója ábrázolta először a társadalmi jólét legfontosabb tényezőjeként.

A koncepcióban a tanulásnak és oktatásnak ambivalens szerep jut:

– egyrészt a gazdasági fejlődés egyik hajtóerejeként,

– másrészt a gazdasági növekedés eszközeként fogalmazódik meg.

Európában a lifelong learning ezen értelmezése a foglalkoztathatóság, másrészt a globális piacon való versenyképesség – főként az amerikai és a japán, valamint az utóbbi időben a kínai konkurenciával szemben – kérdéseivel kapcsolódik össze. Ez az argumentáció az elmúlt évek során az üres államkasszák, a költségvetési deficitek és egyes országok eladósodása következtében még fontosabbá vált.