Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Partnerséget ép ítünk Európai Unió

Esettanulmány – Nemzetközi partnerség

Fórum Információs Központ
Regionális Civil Központ Alapítvány

Esettanulmány – Nemzetközi partnerség

Előzmények

1999-ben a Fórum Információs Központ azért alakult meg, mert rádöbbentünk, hogy a Dél-Szlovákiában dolgozó magyar civil szervezetek hihetetlen módon le vannak maradva tudásban és tapasztalatban az ország többi szervezetétől. Ennek orvoslására indítottuk az első képzési programot – elképzeléseink szerint kinevelni az első kétszáz olyan szervezetet, amely hatékonyan tud majd működni és segít a felzárkózásban a környezetében működő többi civilnek is. A program rendkívül intenzív volt: két év leforgása alatt az ország négy régiójában kétszáz civil szervezetet képezett ki. A képzés úgynevezett komplex csomag volt, vagyis a szervezet alapításától a pályázatírásig a civil élet minden területére felkészítette a résztvevőket.

A képzéssorozat vége felé rá kellett jönnünk, hogy ez kevés lesz. Egyre több volt a jelentkező, akik már nem fértek be a képzésekbe és egyre többen fordultak hozzánk, akik nem értesültek időben a lehetőségről, de szerettek volna tanulni. A FIC emberi kapacitással nem bírt felvállalni több képzést, így keresni kezdtük a megoldást a problémára: hogyan lehetne minden érdeklődő számára elérhetővé tenni a szükséges tudást, anélkül, hogy szétszakadnánk a munkában?

Először egy nyomtatott tankönyvet készítettünk, de ennek két hibája volt:

  • fizikailag nem mindig jutott el az érdeklődőkhöz,

  • már akkor elavultak bizonyos részei, amikor kijött a nyomdából (például közben módosítottak bizonyos törvényeket).

Tovább kerestük tehát a megoldást.

A zseniális ötlet

A megoldást végül is az internet terjedése adta – ettől olcsóbb, könnyebben hozzáférhető eszközt nem is lehetett elképzelni. Ráadásul nincs korlátozva a terjedelme, nincs nyomdaköltség és szabadon módosítható a tartalom percek alatt, ha erre szükség van. A megoldás tehát készen volt, már csak forrást kellett találnunk a kivitelezésre. Akkoriban (2003-ban járunk) még elég drága mulatság volt egy weboldal szoftverének kialakítása, ráadásul ki akartuk használni a digitalizáció minden lehetőségét, tehát nagyobb, komplexebb tartalmakban gondolkodtunk, aminek kidolgozásához viszont több szakember és idő kellett. Mivel a FIC még elég fiatal szervezetnek számított, szükségünk volt egy olyan intézményre is, amely szakmai garanciát jelentett a támogatók szemében. Megkerestük tehát az ötlettel Szlovákia vezető képzőszervezetét (Partners for Democratic Change Slovakia), amely már ismert bennünket és felkértük az együttműködésre. Nekik is tetszett az ötlet és javasolták, hogy vágjunk bele, mint nemzetközi projektbe: erre a tananyagra az összes posztkommunista országban nagy szükség lenne, mert mindenütt hiányzik.

A nemzetközi partnerség jól alakul

Elkezdtük hát keresni a többi partnert. Magyarországon egyenesen a NIOK-ot szólítottuk meg, mivel akkoriban ők voltak a legtapasztaltabb képzési intézmény és már volt nemzetközi tapasztalatuk is. Csehországban a PDCS bekapcsolta az ottani civil szolgáltató hálózatot (CNS), így már pályázhattunk a Nemzetközi Visegrádi Alaphoz. A pályázat benyújtása előtt két nappal még jelentkezett a lengyelországi BORIS hálózat, amely szintén szeretett volna részt venni a pályázatban. Ők lettek tehát a negyedik ország képviselői.

Ezek után elkészítettük a saját ötletünk nemzetközi változatát és támogatóként a Sasakawa Peace Fundation-t kerestük meg, amely „ráharapott” a tervekre. Ennek örültünk, mert az alapítvány nagyon korrekt partner volt, és jelentős grantokat osztott szét. Az akkori viszonyokhoz képest hatalmas kétéves projekt kerekedett ki a szerény ötletből.

A megvalósítás gondjai

  • Nem egy nyelvet beszélünk – mint minden nemzetközi munkánál, meg kellett oldani a kommunikációt. Erre természetesen az angol nyelvet használtuk (ez volt a támogató hivatalos nyelve is), viszont mindenki más angolt beszél. Ezért az egyeztetők, szakmai megbeszélések nagyon nehézkesen indultak az állandó oda-vissza magyarázkodás miatt. És persze voltak személyek, akik egyáltalán nem tudtak angolul… Mármint én.

  • Nem ilyen lovat akartunk! – a másik klasszikus hiba, hogy voltak partnerek, amelyek nem értették a lényeget és nem vették elég komolyan a munkát. A lengyel partner minden találkozóra más-más embereket küldött, akiknek fogalmuk sem volt a projektről, és megértettük, hogy ők azt hitték, valamiféle kényelmes-kocogós együttműködésről van szó. Amikor kiderült, hogy kemény szakmai munkát várunk, kicsit meglepődtek.

  • Ami a tiéd az az enyém, ami az enyém, ahhoz semmi közöd!” – ez a fajta megközelítés megdöbbentő módon éppen a MO-i partnernél bukkant fel. Féltékenyen ültek minden szakmai anyagon, amiket még ki sem dolgoztak és állandóan szerzői jogokról és jogdíjakról beszéltek. Szerencsére a társaságban ott volt a cseh partner részéről Honza Kroupa, aki a meddő vitákat megelégelve igen röviden elmagyarázta nekik, hogyha internetes projektben akarnak részt venni, akkor felejtsék el a jogdíjakat, ha jogdíjakat akarnak, akkor keressenek más projektet. Kicsit kínos volt, de hatott, és sikerült megkötni a megegyezéseket a tananyagok kidolgozásáról.

  • Sok bába közt… – a megállapodásokat a szervezetek kötötték az egyes tananyagok kidolgozására, mert úgy gondoltuk, rugalmasabb a rendszer, ha a partner a maga keretein belül oldja meg a kidolgozást. Sajnos az is kiderült, hogy a legnagyobb szervezetnél az egyik téma egyszerűen „elkallódott” (pedig ők ragaszkodtak hozzá foggal-körömmel), és a határidő lejártakor még senki nem írt belőle egy betűt sem… kicsit ciki volt, amikor átküldték az egyoldalas vázlatot két esettanulmánnyal.

  • A pénztártól való távozás után…” – az anyagok kidolgozására sajnos előlegben átutaltuk a pénzt, hogy könnyebb legyen a munka. Ez nagy hiba volt, mert éppen ezért egyesek „ellógták” a munkát és jókora késésekkel tudtuk csak kitaposni belőlük az anyagokat.

  • Az utoljára érkezők elsőként távoznak – már a projekt elején megszűnt a cseh partner. Szerencsére az őt képviselő személynek volt másik szervezet a háta mögött és volt annyira becsületes, hogy nem ugrott ki az egészből. Így a partneri szerepet a České centrum fundraisingu vette át, és a képviselő továbbra is Kroupa maradt, aki ismerte a projektet és elkötelezett híve volt az ötletnek. Rosszabb volt a lengyel oldal – ott a hálózaton belül teljesen elvesztek az információk, és az utolsó találkozókra már el sem jöttek – egyszerűen „kikoptak” a projektből. A tananyagokat leadták, de azok egy régi általuk kiadott angol publikációból voltak kimásolva, így elég keserű szájízzel zárult a partnerségünk.

A fenti felsorolás dacára a projekt nagyon sikeres volt. Sokat lendített a szervezetünkön és rengeteg hasznos és minőségi tananyag készült el, amelyet máig rendszeresen használ a célcsoport.

Ráadásul a cseh partnerrel rendkívül jó viszony alakult ki, és azóta is folyamatosan együttműködünk különböző formákban.

Tanulságok:

  • Lakva ismerjük meg egymást – vagyis elsőre ne vágjunk bele nagy munkába olyan partnerekkel, akiket nem ismerünk. Először ki kell próbálni, mennyire tudunk valóban együttműködni.

  • A „felülről jövő kezdeményezés” tele van buktatókkal – a projekt legelején a külföldi partnerek kimaradtak a tervezésből, ami sok félreértést okozott a későbbiekben.

  • A haszon legyen arányos az elvégzett munkával – vagyis csak a teljesítés után fizessünk, mert különben nagyon igazságtalan helyzetek állnak elő.

  • Találjunk közös nyelvet – a kommunikáció rákfenéje, hogy minden támogató az angolt preferálja, holott gyilkos módon torzítja az információkat. Igyekezzünk tehát olyan formát, módot, nyelvet találni, amellyel kiküszöböljük ezt a veszélyt.

  • A nyereség mellett készüljünk fel veszteségekre is.