Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Partnerséget ép ítünk Európai Unió

Esettanulmány – LEADER

Fórum Információs Központ
Regionális Civil Központ Alapítvány

Esettanulmány – LEADER

Előzmények

Szlovákiában nagy késéssel – és ennek megfelelően nagy kapkodás közepette – indult csak be a Leader program. A program lényege, hogy a hátrányos helyzetű régiókban átfogó partnerségek alakulnak, amelyeknek célja a térség komplex fejlesztése. A partnerségek közös stratégiát dolgoznak ki, amelyet a felelős minisztérium (Szlovákiában a régiófejlesztési) elfogad és ennek alapján a programozási időszakra jóváhagynak egy pénzügyi keretet a térség számára. A pénzcsomag ezután a partnerség rendelkezésére áll, de rendszeresen meghirdetett nyílt pályázati körökben kell a pénzeket elosztani a térség intézményei, önkormányzatai és vállalkozói között.

A rendszer nagy előnye, hogy a helyi emberek döntenek a helyi pályázatokról, így a pénz valóban úgy kerül felhasználásra, ahogyan az helyes és hasznos. A stratégia alapjaiban követi a nemzeti szintű és EU-s fejlesztési terveket, programokat, de minden lehetőség megvan a helyi specifikumok és igények tiszteletben tartására.

A programot viszont nem csak késve indították, de nem is informálták megfelelően a térségeket, illetve nem biztosítottak számukra képzési lehetőségeket, hogy alaposan megismerjék a program menetét, tervezés és kivitelezés folyamatát.

A „Névtelen” partnerség kialakítása

Személyesen nem voltunk jelen a partnerség alakulásánál, de a tagok visszaemlékezései alapján elég pontosan tudtuk rekonstruálni az eseményeket.

A kistérségben egy-két ügyes ember, aki megismerkedett a programmal, előkészítette a partnerséget és belevonta a szükséges mennyiségű önkormányzatot, vállalkozót, civil szervezetet. A gond csak az volt, hogy ezt manipulatív módon csinálták: vagyis csak annyit információt adtak tovább a tagoknak, amennyi biztosította az ő előnyeiket, és sokszor torzítottak, „lódítottak”. Így megalakult a partnerség csak éppen a többségnek fogalma sem volt az alapvető kérdésekről:

  • Milyen célt is szolgál valójában a partnerség?

  • Milyen jogaik és kötelességeik vannak valójában a tagoknak?

  • Hogyan kell szervezni, vezetni a partnerséget?

  • Hogyan kell megtervezni a stratégiát?

  • Hogyan lehet megvalósítani a stratégiát?

Ráadásul a partnerségbe csak olyanokat hívtak meg, akikről tudták, hogy manipulálni tudják őket: a

rámenősebb polgármestereket, civileket egyszerűen kifelejtették.

Minden partner csak a saját egyéni, kis hasznát látta benne, de fogalmuk sem volt a valós lehetőségekről, amelyek messze túlszárnyalták az elképzeléseiket. A stratégiával kapcsolatban például olyan információt kaptak, hogy „azt a minisztérium határozza meg, előre le van írva”. Ami természetesen abszurd, de ezzel elérték a manipulátorok, hogy ők írják meg az egész dokumentumot és természetesen olyan területeket preferáljanak, amelyeken keresztül saját vállalkozásaikat fejleszthetik, építgethetik. De gondosan elhanyagolták például a képzési összetevőt, amit ugyan pro-form beírtak a dokumentumba, de a kivitelezésnél csupán néhány jóízű kirándulást szerveztek a berzenkedő tagoknak Ausztriába és Csehországba nagy eszem-iszommal és semmi haszonnal „tanulmányút” címszó alatt. Mert ugyan mit tudna hasznosítani egy gömöri vállalkozó az osztrák kolléga módszereiből?

A partnerség tehát állatorvosi lóként úgy alakult és működött, ahogy soha nem lenne szabad:

  • a tagok nem voltak korrekt módon informálva sem a célokról, sem a szabályokról,

  • a tagoknál „kifelejtettek” olyan szereplőket, akik esetleg bele tudtak volna szólni a dolgok menetébe,

  • az alapszabály torz lett és antidemokratikus,

  • a közös tervezés teljesen kimaradt, egy papírforma jelent csak meg, aminek semmi köze nem volt sem a helyzethez, sem a szereplőkhöz,

  • az irányítást egy szűk csoport tartotta kézben és nem is engedte annak közelébe a tagokat,

  • ellenőrzés gyakorlatilag nem volt, mivel a „menedzsment” semmilyen információt sem adott a formális ellenőrző szervnek,

  • értékelés csak papíron létezett, és ezt sem a közgyűlés csinálta, hanem az adminisztráció,

  • a zúgolódókat lekenyerezték némi kis aprópénzzel, hogy csendben legyenek.

A következmények

Mivel az egész torzszülött eleve életképtelen volt, így a térség elesett a lehetőségtől, hogy hatékonyan fejlessze a legproblémásabb területeit. A pénzcsomag zöme néhány vállalkozó és kirakat-civil markában kötött ki, amiből csak nekik volt hasznuk. Nagyjából 2 millió eurós összegről beszélünk, amit öt év alatt eltapsoltak. Az összes eredmény annyi volt, hogy most minden faluban egyen-buszmegálló van, és sok-sok csalódott, dühös ember, meg néhány, aki nagyon is elégedett magával.

A legfőbb veszély az, hogy ebben a térségben már a Jóisten se tud újra összehozni egy valóban működőképes partnerséget, így újra csak elszalasztják a lehetőséget.