Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Partnerséget ép ítünk Európai Unió

Civil párbeszéd

Fórum Információs Központ
Regionális Civil Központ Alapítvány

Civil párbeszéd

Civil szervezet

A „civil szervezet” meghatározás Magyarországon az egyesülési jogról szóló törvény alapján létrehozott társadalmi szervezeteket, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján létrehozott alapítványok általános megjelölésére szolgál. E kifejezést mi két ok miatt használjuk. Egyrészt, hogy rövidebb mondatokat írhassunk, mintha minden szervezeti formát mindig felsorolnánk. Másrészt, mert a szervezetek – bármilyen formában működnek is – a legalapvetőbb dolgokban megegyeznek:

–         valamilyen közérdekű cél, vagy közösségi szükséglet kielégítése érdekében jönnek létre,

–         alapításuk és működésük szabadságát törvények garantálják:

–         az önkormányzatiság elvét követve működnek

–         jogi személyiséggel bírnak

–         van szervezetük, tehát a döntéshozatali, a vezetési (irányítási), a képviseleti, az ellenőrzési felelősségek és szabályok tisztázottak

–         függetlenek az államtól

–         nem elsődlegesen gazdasági – vállalkozási célból működnek

Bármilyen is a tagság összetétele, vagy a szervezet jogi formája civil szervezetet azért érdemes alapítani, mert:

  1. a demokratikus, az önrendelkezésen alapuló működési kereteket biztosítja;
  2. a közösen kialakított küldetés és célok elérését – a felelősségvállalás, a munkamegosztás alapvető szabályainak rögzítésével – az esetlegességek mérséklésével segíti,
  3. erősíti a támogatók bizalmát;
  4. az érdekérvényesítési folyamatokban erősebb, tudatosabb részvételt és képviseletet teremt.

 

A civil párbeszéd jellemzői

A civil párbeszéd a társadalmi részvétel egyik formája, amely a civil szervezetek érdekegyeztető, érdekérvényesítő szerepéhez kapcsolódik. A párbeszéd fogalma értelmezésünk szerint három dologban tér el az érdekegyeztetésétől. Egyrészt kifejezi, hogy a részvétel nem feltétlenül reagáló jellegű, proaktív és aktív elemei is vannak. Másrészt megjeleníti, hogy olyan folyamatról van szó, amelyben nem csak az érdekek, ügyek változnak, hanem a szereplők is minőségi változáson mennek keresztül. Harmadrészt a párbeszédben a felek egyenrangúan, partnerként vesznek részt.

 

1. A civil párbeszéd aktív és proaktív vonásai

Az érdekegyeztetési folyamatokban a civil szervezetek – optimális esetben – kettős minőségben vesznek részt. Egy szervezet egyfelől képviseli azt a területi, szakmai közösséget, amelyért célja, és küldetése szerint dolgozik. Másfelől megjeleníti saját érdekeit. A részvétele akkor lesz sikeres, ha e két elem együtt, egymást erősítve jelenik meg.

A közösség képviselete feltételezi, hogy a szervezet gyűjti, rendszerezi, vállalhatóvá és megjeleníthetővé formálja az igényeket, érdekeket. Ez lehet eseti jellegű. Egy szervezetnek azonban illik tisztában lennie azzal, hogy tevékenységének melyek a szakmapolitikai, politikai szintjei. A civil szervezetek jelentékeny része például szokott pályázni, önkormányzati támogatást kap, azaz a bevételeinek bővítése kapcsán alkalmazza ezt az ismeretét. Ebből a nézőpontból az érthetetlen (vagy sajnos nagyon is érthető!), hogy a civil szektor miért szerepel gyengén a különböző szinten megjelenő érdekek áramoltatásában,  miért csak korlátozottan képes gerjeszteni és építeni a társadalmi részvételt?

A dolog már csak azért is visszás, mert a civil szektor létrejöttének egyik oka hajdanán épp ez, valamint a gazdaság és a kormányzat kontrolljának megteremtése volt. Ráadásul az eszközök – a fórumok szervezésétől, a képzésekig – ismertek.

 

2. A párbeszéd szereplők fejlődése

A párbeszédfolyamatokban történő részvétel a felkészültségtől, a problémaérzékenységen át a reprezentativitásig egy sor olyan dolgot követel meg, amely nem statikus jellegű és fejleszthető. Mást ne mondjunk a reprezentativitás (ami itt annyit jelent, hogy a képviselet az érintettek jelentős részének érdekeit, hitelesen jeleníti meg) feltételezi az érdekeltség alapos elemzését, a szövetségesek, partnerek keresését stb. Minderre a szervezetnek képessé kell válnia mind a működés, mind a tevékenységeinek szervezése, mind a kommunikációs és információgazdálkodás szempontjából. A párbeszéd az érdekek megjelenítésén túl a szervezet működésének fejlesztésében is segít. Ismereti, kapcsolati, információs hiányokat pótol.

 

3. Egyenrangú felek párbeszéde

 

A párbeszédben a felek egyenrangú félként vesznek részt. Ez néhány elemben, így a jogképességet tekintve teljes egyenlőséget is jelenthet. Mégis inkább arról van szó, hogy a párbeszédfolyamatban a felek egyaránt érdekelten és felelősen vesznek részt. A helyzeti különbségek pedig kiegyenlítődhetnek. Például egy önkormányzat pozíciói erősebbek, ha egy fejlesztés finanszírozásáról van szó. De nem biztos, hogy a finanszírozás elégséges a megvalósításhoz.

 

A civil párbeszéd területei

A civil párbeszédnek négy jellemző területe:

  1. a kormányzat és civilek közötti párbeszéd
  2. a gazdasági szereplők és civil szervezetek párbeszéde
  3. a civil szervezetek egymás közötti párbeszéde
  4. a valamennyi szereplőt érintő fejlesztési folyamatokhoz kapcsolódó párbeszéd.

 

A kormányzat és civilek közötti párbeszéd

A kormányzatot itt tágabban értelmezzük, s nem csupán a Kormányt, a minisztériumokat értjük alatta, hanem az EU-tól a helyi intézményekig minden szervet, ami közfeladatokat lát el és működése szervesen kapcsolódik a költségvetéshez.

 

A civil párbeszéd európai dimenziói

Európai szinten 3 alapvető dimenzió kap hangsúlyt.

  1. A civil párbeszéd tanulási folyamat. Folyamatként, eredményeitől függetlenül igazolja létjogosultságát. Célja, hogy interakción alapuló oktatáson keresztül felkészítse az egyéneket és csoportokat, mindenki számára lehetővé téve a tanulási folyamatban való részvétel lehetőségét. Ez a folyamat természetesen érték és hit alapú közösséget, polgári kultúrát előfeltételez. Ebből a szempontból a civil párbeszédet úgy határozhatjuk meg, mint a demokratikus társadalom “keringési rendszere”, vagy “az az oktatási környezet, amibe az állampolgár bekerül”.
  2. A civil párbeszéd a kisebbségek és a “politikailag gyenge” csoportok képviseletének ideális fóruma. Ezért mondhatjuk, hogy a civil párbeszéd mintegy kiegészíti reprezentáció azon fórumait (a parlamenti képviselet, illetve társadalmi párbeszéd), melyek, eleve szelektív struktúrájuk miatt, nem képesek a társadalmi élet minden aspektusát magukba foglalni. Ilyen összefüggésben, megfontolandó, hogy, többek között, a Bizottság kezdeményezzen párbeszédet a globalizációt ellenző csoportokkal – vagy egy másféle globalizációs folyamatot támogasson.
  3. Világos különbséget kell tenni a konzultáció és a participáció fogalma között. A civil párbeszéd nemcsak a konzultáció, de a participáció formája is kell, hogy legyen. Az új európai kormányzási formáknak utat készítő funkcionális szubszidiaritás fogalmát ezen elv fényében szükséges napirenden tartani. A funkcionális szubszidiaritás fogalma – aminek helyi dimenzióját hangsúlyozni kell – nem Uniós sajátosság: a tagjelölt országokban is megfigyelhető

 

A civil párbeszéd kormányzati szinten

Magyarországon a Kormány 2003-ban fogadta el a civil stratégiát. Ennek alapelvei a következők:

  • felismeri és elismeri a civil szervezetek jelentőségét a társadalmi demokratizmus kiteljesedésében, a polgári szabadságjogok és a személyiség megvalósításában;
  • tiszteletben tarja a civil szerveződések függetlenségét, természetesnek tartja és igényli a civil társadalom kontrollját;
  • meg kívánja szüntetni a civil szerveződések politikai függőségét;
  • úgy tekint a civil szervezetekre, mint az Európai Unióhoz történő csatlakozás során a kultúrák, a polgárok, az egyéni sorsok csatlakozásának fontos színterére;
  • nélkülözhetetlennek tartja a civil szervezetek tevékenységét az önkéntesség, az öntevékenység, az önsegélyezés és a társadalmi szolidaritás országformáló erejében, a mindennapok sokszínűségének megteremtésében;
  • a társadalmi párbeszéd és érdekegyeztetés szerves részének tekinti a civil szervezeteket és azok által legitimizált képviselőket;
  • a nyitott jogalkotás szellemében biztosítja a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok előkészítésében, véleményezésében;
  • biztosítja a civil szervezetek működésének jogszabályi feltételrendszerét;
  • közreműködik a civil szervezetek tevékenységéhez és működéséhez elengedhetetlen pénzügyi források megteremtésében;
  • épít a civil szervezetekre a közszolgáltatások teljesítésében, a szektorsemlegesség elve alapján kész az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, a kultúra, a környezetvédelem stb. területén a minél szélesebb munkamegosztásra;
  • a tudás alapú társadalom és az informatikai társadalom kiépítésének szerves résztvevőjeként számít a civil szervezetekre;
  • megteremti a jogszabályi feltételeit a civil szervezetek bekapcsolódásának a területfejlesztés és a regionalitás folyamataiba;
  • épít a civil szervezetek tevékenységére az érdekvédelem különböző területeinek ellátásában (pl. fogyasztó-, környezetvédelem, emberi, kisebbségi, betegjogok stb.);
  • kész az egyenrangú partneri kapcsolatokra a szektor által delegált, választott legitim képviselőkkel;
  • elvárja a közigazgatás valamennyi szervezetétől a felsorolt elvekkel történő azonosulást, és szemléletével, intézkedéseivel követendő példát mutat az önkormányzatoknak.

 

Ez a 2003-ban elfogadott stratégia gyakorlatilag csak a kommunikáció szintjén létezett. Mára pedig teljes egészében elolvadt. Azaz maradt a hagyományos konzultációs gyakorlat. Illetve nem egészen. A Nemzeti Civil Alapprogram ugyanis fixálta a civil szervezetek állami támogatásoktól való függőségét.

 

A civil párbeszéd önkormányzati szinten

Az önkormányzatok nem azonos módon állnak hozzá a civil szervezetekhez, a civil szférához, sőt a még egy önkormányzat álláspontja is eltérő lehet az adott ügyek mentén. Egy önkormányzat lehet a civil szférával szemben:

  • közömbös
  • elutasító
  • manipuláló (látszólagos fórumok, politikai érdekek és személyes kapcsolatok alapján adott támogatások)
  • partner
  • feladat átadó